Magyarországon az egészségügyi ellátás különböző szintekre tagolódik, melynek első állomása általában az egészségügyi alapellátás. Az alapellátás a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgálja, célja az egészségfejlesztés, szükség esetén a gyógykezelés, gondozás és rehabilitáció, továbbá a szakorvoshoz történő irányítás. Az alapellátás jellemzően a beteg lakóhelyéhez közel, beutaló nélkül vehető igénybe.
Az alapellátás tevékenységi köre:
- háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás,
- fogorvosi alapellátás,
- alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátás,
- védőnői ellátás,
- iskola-egészségügyi ellátás.
Az egészségügyi ellátás második szintjén a járó- és fekvőbeteg-szakellátás helyezkedik el. A szakellátást – bizonyos jogszabályban foglalt kivételektől eltekintve – háziorvosi beutalóval veheti igénybe minden társadalombiztosítással rendelkező (biztosított) beteg.
Beutaló nélkül igénybe vehető szakellátások
Néhány, jogszabályban meghatározott járóbeteg-szakellátás beutaló nélkül is igénybe vehető.
A beteg orvosi beutaló nélkül jogosult igénybe venni az alábbi járóbeteg-szakellátási szolgáltatásokat:
- bőrgyógyászat,
- nőgyógyászat és gyermeknőgyógyászat,
- urológia,
- pszichiátria és addiktológia,
- fül-orr-gégészet, valamint csecsemő és gyermek fül-orr-gégészet,
- szemészet és gyermekszemészet,
- általános sebészet és baleseti sebészet (traumatológia),
- onkológia.
Nem szükséges beutaló:
- a bőr- és nemibeteg-gondozó, tüdőgondozó és onkológiai gondozó, valamint kúraszerű ellátások során, amennyiben az első alkalommal már beutalóval igénybe vette azt a biztosított;
- ha a beteg ismételten veszi igénybe a szakellátást kontrollvizsgálat céljából;
- ha valaki egészségi állapota miatt azonnali ellátásra szorul.
Az azonnali ellátás szükségességének megítélése a szakorvos feladata. Amennyiben a vizsgálat megállapítása szerint a biztosított egészségi állapota nem indokolja az azonnali ellátását, a beteget a beutalására jogosult orvoshoz irányítja. Sürgősségi ellátásra bárki, az ország bármely pontján jogosult. Minden egyéb esetben ellátást csak beutalóval lehet igénybe venni.
Beutalóval igénybe vehető szakellátások
A szakellátásra történő beutalás szigorúan orvosi hatáskörbe tartozik, nem a beteg kérése alapján történik, hanem az orvos által értékelt egészségügyi állapot alapján. Magyarországon minden társadalombiztosítással rendelkező személy (biztosított) jogosult az orvos által kiállított beutalóval igénybe venni az ellátórendszer magasabb szintjeit.
A biztosítottat választása alapján ahhoz a megfelelő ellátására alkalmas járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatóhoz, vagy fekvőbeteg-gyógyintézetbe kell beutalni, amelyikhez a biztosított bejelentett lakóhelye, tartózkodási helye, vagy a beutaló háziorvos telephelye tartozik. A beutaló orvosnak lehetősége van arra is, hogy a biztosított kérésére az ellátására területileg nem kötelezett egészségügyi szolgáltatóhoz utalja be. Ebben az esetben azonban a szolgáltatónak a beutaló orvos, vagy a biztosított felé írásban nyilatkoznia kell arról, hogy fogadja a beteget.
A területi ellátási kötelezettséggel rendelkező egészségügyi intézménynek el kell látnia azokat, akik a területi ellátási kötelezettségébe tartoznak és beutalóval rendelkeznek.
Fontos, hogy a beutaló köteles járóbeteg-szakrendelés csak annál az egészségügyi szolgáltatónál vehető igénybe, ahova a beutaló szól. Egyéb esetben úgy kell tekinteni, hogy a biztosított nem rendelkezik beutalóval. Amennyiben az egészségügyi szolgáltató nem rendelkezik a beutalt személy ellátásához szükséges feltételekkel, a beteget tovább irányítja a megfelelő feltételekkel rendelkező egészségügyi szolgáltatóhoz.
Szakorvosi beutalóval igénybe vehető ellátások
Egyes speciális diagnosztikai vizsgálatok, ellátások csak szakorvosi beutalóval vehetők igénybe. A biztosítottat MRI (mágneses magrezonancia), CT (komputertomográfia), DSA (digitális szubtrakciós angiográfia) vizsgálatra a járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-gyógyintézet szakorvosa utalhatja be. A PET-CT (pozitronemissziós tomográfia-komputertomográfia) vizsgálat várólistájára való felvételre a járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-gyógyintézet klinikai onkológus, hematológus, idegsebész, valamint neurológus szakorvosa tehet javaslatot a külön jogszabály szerinti orvosi javallat esetén.
A biztosítottat a járóbeteg-szakellátás keretében igénybe vehető laboratóriumi vizsgálatokra meghatározott esetekben a járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-gyógyintézet szakorvosa utalhatja be. Bizonyos laboratóriumi vizsgálatok csak rendeletben előírt gyakorisággal kezdeményezhetők, kivéve ha az ettől való eltérést a biztosított egészségi állapota indokolja.
Amennyiben a laboratóriumi vizsgálatokra, valamint CT, MR vizsgálatra történő beutalásra szűrőprogram keretében kiszűrt beteg további vizsgálata érdekében van szükség, a beutalásra jogosult a háziorvosi tevékenységet végző orvos, a rend- és honvédelmi alapellátásba tartozó tevékenységet végző orvos, valamint a honvédelmi szervezet orvosa, aki valamely szakorvosi szakképesítéssel rendelkezik.
A biztosítottat rehabilitációs ellátásra kizárólag a rehabilitációt megalapozó megbetegedés, gyógykezeléséhez szükséges szakorvosi képesítéssel rendelkező orvos és e megbetegedéshez kapcsolódó esetleges szövődmények tekintetében illetékes szakorvos, illetve a rehabilitáció vagy fizikoterápia szakorvosa utalhatja be.
A 0-3 év közötti gyermeket rehabilitációs kezelésre a háziorvos, házi gyermekorvos is beutalhatja.
Szenvedélybeteget akut elvonási időszakot követően pszichiáter, addiktológus szakorvos vagy háziorvos jogosult rehabilitációs ellátásra beutalni.
A szülészeti ellátás keretébe tartozó genetikai tanácsadást és az ehhez szükséges diagnosztikai vizsgálatokat, illetve a meddőségi vizsgálatot a beteg szülész-nőgyógyász vagy urológus szakorvos beutalása alapján veheti igénybe.
A beutaló
A beutaló számos fontos információt tartalmaz, amely szükséges a magasabb szintű ellátórendszer igénybevételéhez. A beutaló a kiállítástól számított 90 napon keresztül használható fel.
A terhesgondozási kiskönyvben szereplő, beutalóhoz kötött vizsgálatok tekintetében a várandósgondozási könyv is beutalónak minősül, ha tartalmazza a szükséges adatokat. A fentieknek megfelelő várandósgondozási könyv a kiállításától számított 300. napig használható fel beutalóként.
A területileg illetékes beutalás történhet a beteg lakó- vagy tartózkodási helye szerinti járóbeteg-szakrendelésre, vagy fekvőbeteg-gyógyintézetbe. Háziorvosi beutaló esetén az orvos telephelye szerinti egészségügyi szolgáltatóhoz. Ha a beutaló nem érthető, vagy nem nyújt elég információt a beteg egészségi állapotáról és ennek alapján a szükséges beavatkozások köréről, az ellátás megtagadható.
